Deli Vilmos vagyok, 1957-ben születtem keresztény családban. Szüleim gyakorolták hitüket, ezért számomra nem volt ismeretlen az Istenfélelem, illetve vallásosság. Édesapám korai halála nagy változást hozott az életemben, tizennégy évesen hiányzott az atyai szigor és elkezdtem a világhoz igazodni. Rászoktam az alkoholra illetve a cigarettára és elkezdtem az éjszakai életet élni. Huszonhárom évesen megnősültem. Született egy fiam, később egy lányom, de mivel ekkor már az alkohol rabja voltam, nem sokat törődtem a családommal. Feleségemmel sokszor különköltöztünk, de mivel szerettük egymást, újra és újra összebútoroztunk. (borzalmas volt ez az időszak.)
Mivel a nejem szeretett volna kitörni ebből az állapotból, úgy gondolta, megszakítja a velem való kapcsolatát és elválik tőlem.
Ez az állapot sem hozott változást számunkra. Ekkor elhívták őt egy gyülekezetbe, ahol Jézust befogadta a szívébe és radikális változáson ment át.
Ez az állapot rám is kihatott és én is részese lettem.
Mivel én is untam azt az életvitelt, amit folytattam (többször próbáltam öngyilkos lenni) elkezdtem járni a feleségemmel egy gyülekezetbe és engem is megszólított az Úr.
Igent mondtam Jézusnak, szövetséget kötöttem vele, és jött számunkra a felemelkedés.
Újra összeházasodtunk, új alapokra helyeztük az életünket (Jézus Krisztusra) és elkezdtünk szolgálni mások felé.
A feleségemet lelki gondozónak, engem pedig evangélistának hívott el az Úr.
Amikor tudatta velem Jézus, hogy vissza akar küldeni ahhoz a társadalmi réteghez szolgálni, ahonnan kihozott, egy kérésem volt: Uram töltsd be a szükségeimet, mert nem akarok kegyelemkenyéren élni. (Mindenem kegyelemből van.) Nem azt akarom hirdetni, amit hallani szeretnének, hanem amit te üzensz nekik: megtérés, újjászületés, gyümölcstermő élet.
Ekkor az Úr úgy irányította az életemet, hogy vállalkozó lettem, és üzletember.
Dicsőség Jézusnak: Aki Krisztusban van új teremtés az: a régi elmúlt, és minden újjá lett.
Bemerítés a Tiszában Szatmárcsekén